Nem hiszem hogy olvasta valaki is a Nevető embert,Hugo egy kevésbé ismert regénye,s nekem meg az egyik kedvencem.És rájöttem hogy azért,mert Gwinplayne az én egyik úgymond önazonosításom.
Gwinplayne arcát úgy eltorzították gyermekkorában hogy szüntelen vigyorogni látszik.S a regény végén van az én életem kicsinyített mása.A nevető emberről kiderül,hogy egy lord fia,és felszólal a lordok házában a társadalomról.Az egyik legkeserűbb monológ vagy nem is tudom mi,amit valaha olvastam.Vagy lehet hogy csak most esem túlzásba.Nos senki nem veszi komolyan az arca miatt,hanem kiröhögik.Hát azt hiszem nem ragozom tovább.