A pólón még mindig az Ő illata van,ezért legyen bármennyire gyűrött is(ebben aludt az éjszaka,megint megvédett,rosszat álmodtam),ma ezt veszem fel.Talán ez felesleges formaságnak tűnik,engem mégis megynyugtat.Elhiszem,tudatosul,hogy van,hogy van nekem ennyire Jóm."Két karommal átölellek,s megköszönöm a gondolatnak,hogy nem csak az vagy"
Egy hónapja beleléptem a darázsba,Ő húzta ki a fullánkját,és azt mondta hogy én vagyok az ő hőse.Ilyesmik jutnak eszembe.Állandó bennem,mint a szívdobogás.Olyasmi ez,mint Csáth Ópiumjának zárórésze.Hisz 8 hónap nem sok idő,de annyival több...tízes,százas,ezres,tízezres,millió,tízmillió.