Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán.
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám.
Hogyha majd egészen távol jársz, a szíved máshoz húz is tán,
kérlek, ne feledj el végleg, gondolj néha rám.
Hisz tudjuk jól, nincs örök szerelem,
ezt te sem ígérted nekem.
Mégis őrizz meg egy képet
bent a szívedben.
Szép volt, boldog volt egy forró nyár,
de sose bánd, hogy elmúlt, máshol jár.
Gondolj rám, képzelj el engem,
ki megbékélten él,
és megpróbál feledni téged,
jobbat nem remél.
Gondolj rám, akkor is gondolj rám,
ha ezer év is rég elszállt.
Tudd, hogy soha nem volt perc,
míg nem gondoltam rád.
Sose bánd, hogy elhull a virág,
hisz ez a sors könyvében áll.
Látod, én csak ennyit kérek:
Emlékezz majd rám!
Az operaház fantomja
2007.03.23. 17:59 | VicÁ | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://semmittelen.blog.hu/api/trackback/id/tr6150147
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek