Ezúton szeretném megköszönni az én nagyon-nagyon kedves barátaimnak,akikkel már kiskölyök korunk óta együtt toljuk,szóval nem találok szavakat...szóval ezúton köszönöm a tegnap estét.Mer' bár nem találkoztunk,higgyjétek el,nagyon jó volt egyedül.MEg rohadjatok meg ott ahol vagytok,meg hasonlók,minden ilyen szépet és jót kívánok nektek,de tényleg,és valóban nincs mit,ez csak természetes.Aztán legközelebb nem kell engem hét közbe hívogatni,meg nyálazni a telefonba,hogy mikor jövök már végre haz,mert ezek után megvagyok én anélkül is,meg csütörtökön kirángatni,mert hááááááát én akkor sosem szoktam fáradt lenni sosem.Nem.